ÁPRILIS 24 – MÁJUS 3
Szent György Napok 2015
ÁPRILIS 24 – MÁJUS 3.
2015-05-03:
Tóth Gabi és a küldetéstudat


Tóth Gabi 11 éves pályafutása során személyes márkává nőtte ki magát. Ezt bizonyította sepsiszentgyörgyi koncertjén is, ahol energikus színpadi jelenlétével tombolásra bírta a hömpölygő közönséget. Az énekesnővel az emberek szívéhez vezető egyenes útról, alternatív stílusokból való csemegézésről, kólaimádatról, megvilágosodásról és küldetésről beszélgettünk.

Milyen benyomást tett rád az erdélyi közönség?

Tizenegy évvel ezelőtt voltam először Erdélyben a tesómmal (Tóth Vera – szerk. megj.), Kisiratosra, Arad megyébe mentünk, a település akkor, 2004-ben kapott községi rangot. Nehéz sorsú emberekhez vittünk adományokat. De azóta is a határtól csak maximum 100 kilométerre jutottam, eddig még nem volt alkalmam beljebb jönni Erdélyben. Ezért is vártam annyira ezt a sepsiszentgyörgyi fellépést. Még soha nem indultam ilyen korán koncertre, de megérte. Nagyon szép tájakon jöttünk át, s ez még úgy is látszott, hogy rossz volt az idő. Nagyon jó a levegő és az emberek is nagyon kedvesek. Azt hiszem, hogy az értékrendekben mutatkoznak a legnagyobb különbségek. A művészetnek itt még sokkal nagyobb kultusza van. Itt értékelik az emberek, hogyha adsz nekik, Budapesten és Magyarországon pedig sajnos az a baj, hogy minden annyira elérhető, hogy nem tudják becsben tartani. És ezt nem csak én állítom, hanem sok-sok szakmabeli társam is tanusíthatja, hogy bárhol, ahova határon túlra megyünk – akár Felvidékre, akár Délvidékre, akár Erdélybe –, mindig nagyobb a taps, az őrjöngés és a buli. Magyarországon csak nagyobb vidéken tapasztalni ilyet. Nyugat-Magyarországon punnyadtak, Kelet-Magyarországon egy-két helyen nagyon kedvesek, Budapesten meg csak „vannak emberek a koncerteken”. Ezt így tudnám diszkréten megfogalmazni. Itt tényleg azt láttam az embereken, hogy csillogó szemmel jönnek, és nem a szemükkel, hanem a fülükkel és a szívükkel hallgatnak.

Mi kellett ahhoz, hogy a tehetségkutatóban elért hirtelen siker után ne tűnj el a süllyesztőben?

Az, hogy folyamatosan meg tudjak újulni, és hogy semmilyen fajta mórikálást, manírt ne vigyek bele az előadásmódomba. Sajnos az előadóművészek egyik legnagyobb buktatója ez, magukra öltik ezeket, mert azt gondolják, hogy azzal a furcsa felvett maszkkal majd előbbre tudnak jutni. Közben pedig szerintem az emberek szívéhez egyenes út vezet. Igyekeztem ebben a szellemiségben alakítani az elmúlt tizenegy évemet. Volt olyan időszak, amikor próbáltak valamit rámhúzni, rámerőltetni, de nem tudtam azt soha igazán hitelesen képviselni, úgyhogy szerintem a legfontosabb, hogy az ember mindig megélje a korzsakait, igenis őszintén vállalja fel az érzéseit. Attól válsz igazán különccé, ha fel mered vállalni magad. Egy előadóművésznek ez a legfontosabb. Mi érzéseket közvetítünk, mentális dolgokat generálunk az emberekben, ezeket pedig nem lehet tárgyilagosan, érzelemmentesen csinálni, csak hitelesen.

„Haladni kell a trendekkel, de hűnek kell maradnom önmagamhoz” – mondtad egy interjúban.

Pontosan. A trendekkel való haladás a megújulás. A hű vagyok önmagamhoz pedig azt jelenti, hogy amilyen stílusokban én általában váltottam, azok mindig valahogy egy halmazon belüli árnyalatnyi stíluskülönbségek. Mindig a rockosabb, kicsit vagányabb, alternatívabb stílusokból csemegéztem. Nem lettem hirtelen Paris Hilton vagy Playboy-lány, mert az nem én lennék. Túl rövid az élet ahhoz, hogy hazugságban éljük le mindenféle álarcban, amit ránk aggatnak, úgyhogy én próbálom hirdetni azt, hogy – még ha megosztó is leszel – szeresd magad annyira, hogy kiállsz magadért. Lehet, hogy ez nem lesz mindenkinek szimpatikus, de legalább hitelesen tudod képviselni azt, aki vagy.

A saját dalaidban a lírai éned mutatkozik meg inkább, a feldolgozásaidban pedig a rockosabb.

Igen, mert nagyon érdekes, hogy a zeneszerző produceremmel, akivel már évek óta együtt dolgozunk, mindig úgy találtuk meg egymást, és abban az időszakokban kezdtük a lemezeket csinálni, amikor ő is nagyon nagy válságban volt meg én is. Mi egymáson sírtuk-ríttuk ki a bánatunkat, ő kiírta, én meg kiénekeltem magamból. Amellett meg, hogy lirikusak a dalok, és nagyon erősen megélem őket,  nyilván a saját számokat mélyebben átérzi az ember. De mindig nagyon ügyelek arra, hogy ha negatív impulzusokról is beszélek, a végkimenetele a dalszövegeimnek feltétlenül pozitív legyen.

Az X-Faktorban való mentorkodásod milyen hatással volt az életedre?

Az X-Faktor az én életutam kezdete. A felnőtté válás és a felelősségvállalás, amit az ember előbb-utóbb megtapasztal, az nálam az X-Faktorban kezdődött el. Felelősséget vállalni a mentoráltjaimért, felelősséget vállalni önmagamért, hogy 26 évesen hiteles legyek az élő legendák mellett, akik közé beülök, és tudjak az ő szintjükön beszélni egyedüli nőként, azért ez egy nagyon komoly feladat volt.

Idén X-Faktor nem lesz, de te pörögsz tovább.

Ahogy mondod. Most készítek egy hat dalos EP-t, ez egy ilyen kislemezszerűség, mert egy nagylemez 13-14 dalból áll. Teljesen más stílusba fogok elmenni, egy kicsit a világzenét szeretném visszahozni az életembe. Én egyébként népdalénekléssel kezdtem, tizenkét évig néptáncoltam, úgyhogy az autentikus határon túli táncokat és a különböző népviseleteket is teljes mértékben kívülről-belülről fújom, vágom, kenem. Ezen kívül a Coca-Colaval van egy nagy kampányunk, a Kiss Hapiness, ami az egész világot átfogó reklám, itthon minket kértek fel Alföldi Robival, Radics Gigivel, Fluorral, Majkával és Jakabos Zsuzsival.

A Coca-Cola kampányarca szereti a kólát?

Imádom. Kis mennyiségben szerintem jó hatással van az emberre. Ha másnapos vagy, ha fáj a gyomrod, meg hát olyan jól esik nyáron, amikor felbontasz egy dobozos kólát, nem?

Attól hangos a bulvársajtó, hogy ismét hajszínt és frizurát váltottál. Tudod, mi él erről a köztudatban: hogy egy nő akkor folyamodik ilyesmihez, ha valamilyen nagy változás történik éppen az életében.

Megvilágosodásomat élem, és visszatérek az eredeti árnyalatokhoz és fazonhoz. Szeretném egy kicsit a tapolcai énemet előhívni. Most elsősorban magammal kell törődjek, mert ez a két év X-Faktorozás nem tette lehetővé, hogy a saját zenei karrieremmel foglalkozzak. Amint mondtam, készül a kislemezem, Charlieval  májusban lesz egy közös koncertünk a Budapest Parkban, és a  testvéremmel, Verával is van közös műsorunk, a Sister Act. Nagyon jó kis hetvenes, nyolcvanas, kilencvnes évek fekete zenéit dolgoztuk át Whitney Houstontól, Michael Jacksontól, azoktól a kedvenceiktől, akik arra inspiráltak minket, hogy ebben a szakmában tevékenykedjünk. Ezzel az előadással két éve folyamatosan teltházas koncertjeink vannak, és most már elkezdtünk vele turnézni az ország több pontján, mert van rá igény. Sokszor kérdezik, hogy hogyan változott meg a kapcsolatunk, mióta mindketten énekesnők lettünk, de mi ahogy elindultunk egy kis panellakásból Tapolcáról, ugyanazt a szeretetet vittük tovább a nagyvárosba is. Azt gondolom, a szeretet nem tud gyengülni vagy erősödni, ha tisztán van ott az ember szívében, akkor az stabilan van jelen, bármi is történjék az ember életében. Ezen kívül mostanában nagyon belezúgtam a Punnany Massifba. Nagyon értékelem azt a stílust, amit ők képviselnek, a szövegeiket nagyon bírom, jó a mondanivalójuk. Felmegy 13 ember a színpadra, és olyan zenélés van, hogy az hihetetlen. Velük nagyon szívesen dolgoznék. Palya Beát is nagyon szeretem. A nagy öregekkel, Demjénnel is szívesen muzsikálnék együtt. Most értem meg arra, hogy tudatosan építsem a karrieremet, elkezdtem befele figyelni, hogy merre akkarok haladni, mit szeretnék csinálni. Úgyhogy most reményeim szerint egy intenzív alkotási folyamat következik, megvilágosodtam, mondom.

A tehetségkutatókban szokták hangzatosan mondani, hogy „ez világszínvonalú volt”. Tisztában vagy azzal, hogy a ma itt nyújtott teljesítményedre ez valóban igaz?

Nekem az álmom az, hogy minél több helyre eljuthassak a hangommal és adhassak az embereknek, mert azt érzem, hogy azért születtem erre a Földre ebben a testben és ezzel a karmával, hogy színt vigyek az emberek életébe, közvetítsek – szeretetet, boldogságot, együttérzést–, és  átadjak egy fontos üzenetet nekik, azt, hogy maradjunk a földön és lélekből próbáljuk megélni a dolgokat, az ösztöneinket ne hagyjuk elveszni. Remélem, sikerül majd ezt a küldetést minél tágabb térben teljesítenem.

Ambrus Melinda





<< előző cikkvissza a főoldalra következő cikk >>
Oldal megjelenítése: 1525
Szent György Napok 2015
© - Szent György Napok 2015 - Szerzői jogvédelem